DC-DC konverter: Egy eszköz (például MOSFET) gyors be- és kikapcsolásával, energiatároló alkatrészekkel, például induktorokkal és kondenzátorokkal kombinálva a bemeneti egyenfeszültség impulzushullámformára vágódik, majd szűrésre kerül, hogy stabil egyenáramú kimeneti feszültséget kapjon. A feszültségszabályozás a kapcsoló be--kikapcsolási időarányának (kihasználtsági ciklus) beállításával érhető el. A gyakori topológiák közé tartozik a buck (step-down), a boost (step-up) és a buck-boost (step-up/down) típusok.
AC-DC konverter: A váltakozó áramot egyenárammá alakítja, ami transzformátor-alapú módszerekkel (először lépés-le, majd egyenirányítás és szűrés) vagy kapcsolási módszerekkel (először egyenirányítás, majd nagy-frekvenciás vágás és{4}}lelépés) érhető el.
A jelátalakítók működési elve
A/D konverter: Analóg jelet alakít át digitális jellé. A gyakori típusok közé tartozik az integráló, az egymást követő-közelítés és a párhuzamos-összehasonlítás. Példaként a dual-slope típust vesszük, a bemeneti feszültséget egy meghatározott időtartam alatt integrálják, majd ezt követi a referenciafeszültséghez viszonyított inverz integráció, lineárisan leképezve az analóg feszültséget egy időintervallumra, amelyet végül óraimpulzusok számlálnak a digitális kimenet létrehozásához.
Egyéb jelátalakítók: például videokonverterek, optoelektronikai konverterek stb. dekódolják, elemzik és feldolgozzák a bemeneti jelet, és az előre beállított szabályok szerint adják ki a céljelet.
Alapvető teljesítménykövetelmények
Az átalakítónak meg kell felelnie a lineáris jellemzőknek (kimenet arányos a bemenettel), az impedanciaillesztésnek (a bemeneti és a kimeneti impedancia illesztése az upstream és a downstream műszerekkel) és az elválasztási jellemzőknek (az interferencia-elhárító képesség fokozása érdekében).






